Gyula rengeteg munkát beleölt hogy az utolsó csavarig felújítsa kettesét. A szó szoros értelmében minden apróságra figyelt, hogy minél tökéletesebb legyen a végeredmény. A Golfhoz már hozzájutni sem volt egyszerű, egy ismerősétől vásárolta hosszú győzködés után. Szerintünk az előző tulaj nem bánta meg a dolgot, mert mint látható, gondosabb kezekbe nem is kerülhetett volna. Építője saját szavait tolmácsoljuk.

„Az autó 1.6 tdi vagy tdllk, ki hogy nevezi. Szerencsére nem küzdött a rozsdával, mint a legtöbb Golf 2, gondos gazdától sikerült megszereznem, igaz hogy egy évnyi nyöszörgésembe került. Volt némi elektromos hibája, ezt követően neki is álltam szétszedni. Mivel gyári állapotában szerettem volna megőrizni, így semmi extrát nem akartam, csak hogy mindene tökéletesen működjön. Miután szétszedtem az egyik kedves barátom segítségével, és kiszedtünk belőle 2 km belekókányolt vezetéket, nekiálltunk szétválogatni azt a rengeteg vezetéket majd újra bebandázsolni. Mivel én szeretem a hangos és szépen szóló muzsikát, így nekiálltunk felkészíteni az esetleges hangnyomásra, hátha egyszer én is eljutok egyre.

Nekiálltunk az autó hangszigetelésének és mindenféle zörgő-fityegő alkatrészek stabilitásának, az ajtók külső és belső borítása is kapott szigetelést bőven. Ezt követően jött a padlólemez, csomagtartó és minden egyéb. Pár nap alatt ezzel a bitumenes szigeteléssel meg is lettünk, de hogy a maximumot kihozhassuk a zenéből az esetleges hangversenyen, kapott még egy réteg félcentis szivacsréteget biztos ami biztos alapon.

Itt azért már megkönnyebbültünk, lehetett visszaszerelni mindent és szép lassan bekerültek a szőnyegek, az ajtókárpitok és végül az ülések. Annyit viszont változtattunk, hogy ez a medison a kék színre épült, de a kárpitok és a szőnyegek már nem voltak a helyzet magaslatán, így szürkét vadásztunk. Hosszú ideig kerestük, mire találtunk egy szinte hibátlannak is mondható szettet. Aztán ahogy teltek a napok, hát oké volt hogy komfortos belül meg csendes, de kívül még mindig nem a legszebb volt, így hát nekiestünk újból szétszerelni, csiszolni, gittelni.

A színnel viszont nagy bajban voltunk, mert az előzőt amit építettem az fehér volt és lilára festettünk. Mivel olyan semmilyen volt az a fehér szín. Közben megvilágosodtam, hogy azon nem voltak sárvédő ívek, se díszlécek azért nem tetszett. Ezen volt és szépek is voltak, úgy gondoltam hogy talán mégis jól állna neki a fehér. Így el is dőlt a szín kérdése, de hogy ne legyen olyan snassz fehér, ezért matt vagyis inkább selyem fényű fehéret választottam.

Jöhetett a muzsika. Ezt egy autóhifivel foglalkozó műhelyben csináltattam, így nem volt rá gondom csak annyi hogy talicskával toljam nekik a jó magyar forintot. Nemsokára rá már indultam is a solti találkozón, ahol 135.5 db-el a haladó kategória 2. helyezettje lettem. Büszke voltam rá, mert a műhelyben a tudósok azt mondták, hogy Golf 2-be nem igazán lehet olyan zenét építeni – vagy csak millió fölött – ami hangversenyen labdába rúghat. És ha 125 db lesz akkor már ők elégedettek, hát azok voltak jól muzsikált a munkájuk és persze az én szigetelésemet se feledjük. :)

A felnivel is sokat kísérleteztem, mire olyan lett a festése, amilyennek gondoltam. Szép lassan az is összeállt. A fehér-kék pöttyös felni az egy 7,5x17" et 40-es Intra, ami igazából sokak számára nem egy nagy vaszizdassz, de sokak nem tudják hogy ritka darab és inkább a drifteseknél találkozni vele. Mivel elég erős és nagyon jól viseli a nagy hőt, inkább 15" és 16"-ban találni.

A lengéscsillapítók azok a jól bevált TA állíthatók, a másik autómban is ilyen volt, úgyhogy megmaradtam ennél. A fékek, a gömbfejek, szilentek ezekből mind újat kapott majd egy teljes 50-es kipufogó rendszert egy 75-ös lehajló véggel, hogy kicsit hallani lehessen hogy érkezem.

Sajnos ezt a kiadást még szervó nélkül szerelték, és a parkolás nem volt a legkönnyebb dolog. Én még csak megoldottam, de a párom nincs olyan erőben mint én, pedig nagyon szerette vezetni. Ez egy visszatartó tényező volt, így hát elkezdtem vadászni komplett szervót a sok sallanggal együtt, és miután találtam, újra elindult a szétszerelés. Természetesen mindenki örült neki. Utólag már kicsit bánom hogy beszereltük, mert azóta a párom többet használja mint a sajátját. :)
Mindeközben vészesen közeledett a lagzim, és minden áron a kicsi GOLFI-t szerettük volna a párommal a menyasszonyi autónak. Ezért sietnünk kellett az utolsó simításokkal. Végül csak elkészült, és sok embernek tetszett hogy nem egy 20 milliós Mercedesben érkeztünk, hanem megmaradtunk önmagunk.

A GOLFI nevet az előző tulaj ragasztotta az autóra, aki jóbarátom  – mellesleg egy hölgy –, és fájó szívvel vált meg tőle. Ezért megígértem neki hogy a nevét meghagyom.”