Valószínűleg a legtöbbünknek különös kötődése van a Volkswagenhez. Szinte mindenki el tudja mondani a saját sztoriját, a „szerelem” kialakulását. És annak is megvan a maga krónikája, ahogy eljutottunk egyenesen vagy kanyargós utakon a Volkswagenünkhöz, ami miatt megdobban a szívünk, akárhányszor visszanézünk rá. Most is egy ilyen sztori következik. Rövid interjúnk előtt Imre saját szavaival mondja el történetét.

Az indulás
„A Vw-vel az első kapcsolatom, találkozásom a 90-években volt, mikor a faterom Ascona (1.6 szívó D) után vett egy Mk1 Gti-t. Soha nem feledem, mikor haza jött a géppel, és az volt az első mondata amit jó anyám felé intézett: „Gyere mama menjünk egy kört, garantálom minimum 5 évet öregedsz!”

Ekkor már sejtettem, hogy ez nagyon jó lesz! Élveztem mikor megkaptam a kocsit, és a kertek alatt vezethettem kicsit.

Sajnos megváltunk tőle, és így én is más kategóriájú autóval kezdtem. 8 évig volt hűséges fegyverhordozóm egy Suzuki. Jó tudom, most lehet beszólni stb…   Jött az isteni szikra, és a család centrikusság fényében keresgélni kezdtem nagyobbat és dízelt, lehetőleg klímásat. Nagyon véletlenül találtam rá egy Sharanra. Benne volt minden, amire akkor vágytam. Ugyan nem tépte fel az aszfaltot a maga 90 lóerejével és 1800 kg súlyával, de nagyon boldog és probléma mentes 100 ezer km-t nyomtunk le együtt.”

Egyszer élünk
„Majd 2013-ben megismerkedtem a székesfehérvári csapattal (Weissenburgi Vw Grupe), a vadbarmokkal. Nagyon sok szeretett és segítséget kaptam tőlük. Ez követően az életem alapjaiban megváltozott, jött egy lehetőség. A Cabrió… Egyedül vagyok, minek nekem ekkora autó (Sharan)?”

„Bele vágtam, mondván álmom volt egy Cabrió, és úgy is most lesz a szülinapom, egyszer élünk.”

„Tavaly októberben került hozzám. 20 éves autó lévén voltak, vannak hibái. Napi használatban van, így minden hónapban megcsinálok valamit rajta. Lassan kezd olyan lenni, amilyennek elképzeltem, ahogy megálmodtam. Nem tökéletes, itt-ott még rozsdás, sérült, de szép lassan kijavítom és elkészül. Végre itt a jó idő, és élvezhetem a nyitott tetővel járást. Itt megköszönném a barátoknak, VW-s társaknak a sok segítséget, mert bizony volt akitől – igaz ideiglenesen, de – kaptam cl koptatót hogy ne legyek anélkül  sem, amíg nem veszek. Vagy a nagy meglepetés, amit minden volkswagenesnek kívánok, születésnapomkor a fehérvári csapat össze állt, és egy rögtönzött találkozóval megleptek! Eltudjátok képzelni??? Kb. 20 VW egy parkolóban lufikkal… Itt még nincs vége, jött egy meglepi buli is VW tortával, és kaptam  egy normális hűtőrácsot ajándékba! De a legnagyobb boldogság az volt, hogy igen ott voltak és miattam voltak ott. Éreztem az összetartást! Nagyon hálás vagyok nekik!”

Music is dope
„Mindig  úgy gondoltam, a jó zene nagyon fontos. Tud örömet és boldogságot hozni. Az ex autóból megmaradt erősítőből és mélynyomóból kikéne hozni valamit. Tehát adott egy kabrió, amit ha kinyitunk, nem mindegy hogy szól belőle a zene. Ha recseg az nagyon gáz… Építkezés újra töltve… Autó szétszed, bekábelez, minden elhelyez szépen. Csoki barátomnak sokat köszönhetek, mert a csomagtartó nem éppen tágas, és nem volt egyszerű össze hozni egy 30 cm-es hangszórót egy 70 literes ládában. Csokival bevarázsoltuk… Majd Székesfehérváron Road show volt, gondoltam miért ne méretném meg mit tud. Beneveztem… Én következtem a sorban, a mérős emberek oda jönnek, és kérdezik mit szeretnék. Mérést, volt a válaszom. :) Látszott rajtuk hogy mi a f…t akarok én itt. Zenei max kategória (zenei folyamatos mérés), pumpáltam egy 136.1 db-t, mire felnéztem, már elég sokan néztek. A mérés végén annyit mondott a srác, ez szép volt, de azt ugye tudom hogy ez az autó nem erre van. Mosolyogtam, jól esett az elismerés, igaz a 4. helyre volt elég, de egy kabriótól ez nagyon szép.”

VW összetartás
„Kirándulni voltam, és kaptam egy defektet. Kiderült, hogy nincs emelő a kocsiba. Egy telefon eleresztése után nem hazudok, 20 perc múlva három barátom jelent meg emelőkkel és pótkerékkel, hogy kihúzzanak a bajból… Ha valamelyik barátom akár éjjel kettőkor szól hogy bajban van, tuti biztos hogy menni fogok!!!”

Számomra a VW életérzés... Fejezd be a mondatot! :)
Számomra a VW életérzés a felejthetetlen pillanatok a barátokkal és a megtett út…

Mit szeretsz a legjobban a kabriódban?
A szabadságot… Más világ tárul eléd, akár ugyan azon az úton is.

Mi az a három szó, ami eszedbe jut a Volkswagenről?
Barátok, összetartás, út.

Hol a határa a fanatizmusodnak?
Viccesen, csak a pénztárca szab határokat. Komolyan úgy gondolom, egy autó soha nem lesz kész. Mindig van mit csinálni, szépíteni.

Vannak még más kedvenc Volkswagen típusaid is?
A családi szekcióból egyértelműen a Sharan, nagyon praktikus, jól használható autó. Ami még szimpatikus, az a Scirocco és a Passat.

Legkedvesebb történeted arról, amikor megdicsérték a Golfodat?
Őszintén, mindenkinek jól esik a dicséret, bárkitől is kapja azt. Kaptam párat, és mindnek nagyon örültem. Minap Velencén kocsikáztunk másik Cabrios barátommal, természetesen lassan haladva és hangos zenével. Majd egy fiatalokból álló csapathoz érve az egyik hölgy odakiabált, hogy vigyél magaddal!!! Mi ez ha nem dicséret? Mosolyt csalt az arcomra.