Gyula rengeteg munkát beleölt hogy az utolsó csavarig felújítsa kettesét. A szó szoros értelmében minden apróságra figyelt, hogy minél tökéletesebb legyen a végeredmény. A Golfhoz már hozzájutni sem volt egyszerű, egy ismerősétől vásárolta hosszú győzködés után. Szerintünk az előző tulaj nem bánta meg a dolgot, mert mint látható, gondosabb kezekbe nem is kerülhetett volna. Építője saját szavait tolmácsoljuk.

„Az autó 1.6 tdi vagy tdllk, ki hogy nevezi. Szerencsére nem küzdött a rozsdával, mint a legtöbb Golf 2, gondos gazdától sikerült megszereznem, igaz hogy egy évnyi nyöszörgésembe került. Volt némi elektromos hibája, ezt követően neki is álltam szétszedni. Mivel gyári állapotában szerettem volna megőrizni, így semmi extrát nem akartam, csak hogy mindene tökéletesen működjön. Miután szétszedtem az egyik kedves barátom segítségével, és kiszedtünk belőle 2 km belekókányolt vezetéket, nekiálltunk szétválogatni azt a rengeteg vezetéket majd újra bebandázsolni. Mivel én szeretem a hangos és szépen szóló muzsikát, így nekiálltunk felkészíteni az esetleges hangnyomásra, hátha egyszer én is eljutok egyre.

Nekiálltunk az autó hangszigetelésének és mindenféle zörgő-fityegő alkatrészek stabilitásának, az ajtók külső és belső borítása is kapott szigetelést bőven. Ezt követően jött a padlólemez, csomagtartó és minden egyéb. Pár nap alatt ezzel a bitumenes szigeteléssel meg is lettünk, de hogy a maximumot kihozhassuk a zenéből az esetleges hangversenyen, kapott még egy réteg félcentis szivacsréteget biztos ami biztos alapon.

Itt azért már megkönnyebbültünk, lehetett visszaszerelni mindent és szép lassan bekerültek a szőnyegek, az ajtókárpitok és végül az ülések. Annyit viszont változtattunk, hogy ez a medison a kék színre épült, de a kárpitok és a szőnyegek már nem voltak a helyzet magaslatán, így szürkét vadásztunk. Hosszú ideig kerestük, mire találtunk egy szinte hibátlannak is mondható szettet. Aztán ahogy teltek a napok, hát oké volt hogy komfortos belül meg csendes, de kívül még mindig nem a legszebb volt, így hát nekiestünk újból szétszerelni, csiszolni, gittelni.

A színnel viszont nagy bajban voltunk, mert az előzőt amit építettem az fehér volt és lilára festettünk. Mivel olyan semmilyen volt az a fehér szín. Közben megvilágosodtam, hogy azon nem voltak sárvédő ívek, se díszlécek azért nem tetszett. Ezen volt és szépek is voltak, úgy gondoltam hogy talán mégis jól állna neki a fehér. Így el is dőlt a szín kérdése, de hogy ne legyen olyan snassz fehér, ezért matt vagyis inkább selyem fényű fehéret választottam.

Jöhetett a muzsika. Ezt egy autóhifivel foglalkozó műhelyben csináltattam, így nem volt rá gondom csak annyi hogy talicskával toljam nekik a jó magyar forintot. Nemsokára rá már indultam is a solti találkozón, ahol 135.5 db-el a haladó kategória 2. helyezettje lettem. Büszke voltam rá, mert a műhelyben a tudósok azt mondták, hogy Golf 2-be nem igazán lehet olyan zenét építeni – vagy csak millió fölött – ami hangversenyen labdába rúghat. És ha 125 db lesz akkor már ők elégedettek, hát azok voltak jól muzsikált a munkájuk és persze az én szigetelésemet se feledjük. :)

A felnivel is sokat kísérleteztem, mire olyan lett a festése, amilyennek gondoltam. Szép lassan az is összeállt. A fehér-kék pöttyös felni az egy 7,5x17" et 40-es Intra, ami igazából sokak számára nem egy nagy vaszizdassz, de sokak nem tudják hogy ritka darab és inkább a drifteseknél találkozni vele. Mivel elég erős és nagyon jól viseli a nagy hőt, inkább 15" és 16"-ban találni.

A lengéscsillapítók azok a jól bevált TA állíthatók, a másik autómban is ilyen volt, úgyhogy megmaradtam ennél. A fékek, a gömbfejek, szilentek ezekből mind újat kapott majd egy teljes 50-es kipufogó rendszert egy 75-ös lehajló véggel, hogy kicsit hallani lehessen hogy érkezem.

Sajnos ezt a kiadást még szervó nélkül szerelték, és a parkolás nem volt a legkönnyebb dolog. Én még csak megoldottam, de a párom nincs olyan erőben mint én, pedig nagyon szerette vezetni. Ez egy visszatartó tényező volt, így hát elkezdtem vadászni komplett szervót a sok sallanggal együtt, és miután találtam, újra elindult a szétszerelés. Természetesen mindenki örült neki. Utólag már kicsit bánom hogy beszereltük, mert azóta a párom többet használja mint a sajátját. :)
Mindeközben vészesen közeledett a lagzim, és minden áron a kicsi GOLFI-t szerettük volna a párommal a menyasszonyi autónak. Ezért sietnünk kellett az utolsó simításokkal. Végül csak elkészült, és sok embernek tetszett hogy nem egy 20 milliós Mercedesben érkeztünk, hanem megmaradtunk önmagunk.

A GOLFI nevet az előző tulaj ragasztotta az autóra, aki jóbarátom  – mellesleg egy hölgy –, és fájó szívvel vált meg tőle. Ezért megígértem neki hogy a nevét meghagyom.”

A Volkswagen 2008-ra elővette és leporolta a Sciroccot, ezzel felélesztette a modellt. Néhány hazai tulaj az elmúlt évben úgy döntött, hogy megalapítja klubját az új széria számára. A sportkupé szerelmesei nem csak a típussal kapcsolatos gondolatok egymás közötti megosztásában találják meg a közös hangot. Egyéb, a csoportot minél inkább összekovácsoló programokat szerveznek. Persze az autók is központi szerepet játszanak, azonban ez mégiscsak több mint puszta Scirocco fanatizmus.

2015-ben az azévi országos Volkswagen találkozót követően döntött úgy néhány Sciroccos, hogy klubot alapít a modell tulajdonosainak. Céljuk nem más volt, mint hogy a Magyarországon élő Sciroccosokat csoportba tömörítse. Az azóta eltelt időszakban a klub létszáma már közel 50 tagra bővült, és szinte heti rendszerességgel 1-2 új tulajjal népesedik.

A modellválasztás természetesen nem véletlen. Fiatalos csapat révén fontos az autók egyedi megjelenése. „Ezt a típust tartjuk a legegyedibbnek a VW-ek közül. Fiatalos a csoport, szeretjük az autóinkat, és nem feltétlenül csak az a lényeg, hogy legyen valami alattunk, ami elvisz minket A-ból, B-be, hanem fontos a megjelenés, a design, ugyanakkor megfizethető is, szóval ezért választottuk ezt a sport coupét.” A csapat többségének a Scirocco az első VW-je, azt azonban nem tartják kizártnak hogy egyben az utolsó is.

Kijelenthetjük, hogy szerencsére egy nagyon is élő, aktív klubról van szó. Bár túl nagy múltra még nem tekint vissza a csoportosulás, ennek ellenére teljes gőzzel - vagy gázzal? :) - dolgoznak azon, hogy hasonló mértékű összetartás alakuljon ki, mint néhány más típusnál megfigyelhető. Erről így vallanak: „A hazai Scircisek közül az MK1, MK2 tulajdonosok összetartóbbak, mint az MK3 tulajok, egyelőre még nem alakult ki az a fajta összetartás, ami a régebbi típusok gazdáinál jellemző, de dolgozunk rajta, hogy nálunk is kialakuljon, szerintünk csak idő kérdése.”

És valóban aktívan munkálkodnak a csoport kohéziójáért, mi sem támasztja jobban alá, mint a következő mondatok: „Igyekszünk olyan programokat is kitalálni, ami nem mindig csak az autókról/autókázásról szólnak, hanem a közösségi élményt is erősítik. Nyáron el szoktunk menni fürdeni a Balatonra vagy a Velencei tóra, voltunk autós moziban a Ring mellett, kajálni szoktunk még eljárni közösen, most egy gokartozást szerveztünk, később paintball-t, illetve részt veszünk a különböző autós találkozókon, amelyekre meghívást kapunk.”

Egyelőre talán kissé zárt a közösség, ám terveik között szerepel hogy idővel más klubokkal is felvegyék és tartsák a kapcsolatot. Ettől függetlenül több fronton is jelen vannak a közösségi oldalakon. „Kívülállók nem nagyon vannak a csoportban, maximum barát/barátnő, de igyekszünk kiszűrni azokat a jelentkezőket, akik csak azért akarnak belépni a csoportba, mert tetszik nekik ez az autó. Típuskedvelőknek létrehoztunk külön egy Facebook oldalt, fent vagyunk az Instagramon, és a YouTube-on is van csatornánk - itt tudnak minket követni. A régi Scirocco tulajokat tömörítő csoporttal vagyunk kapcsolatban, illetve a Rat Garage-val. Egyelőre más csoportokkal nem tartjuk a kapcsolatot, de céljaink közt szerepel.”

A Volkswagen életérzés azonban tökéletesen azonos a többi típus kedvelőiével…

„A VW életérzéssel mindenki könnyedén tudott azonosulni, mert sokoldalú, és egy nagyon szoros, összetartó közösségnek lehetünk tagjai, intünk egymásnak az úton, megdicsérjük egymás autóját, megosztjuk a tapasztalatokat, tippeket adunk egymásnak stb. Ezek nagyon jó dolgok, jó érzéssel tölt el minket az, hogy tartozunk valahová.”

A közösség érzetét mi se mutathatja jobban, mint amikor egy csoport egy nagyobbnak tekinthető közös célt fogalmaz meg. Náluk az egyik ilyen a Wörthersee Treffen-en való közös részvétel. Apropó, találkozók. Hazai szinten is összefuthattok ezekkel a csodákkal, például az idei össznépi VW talin is szép számban képviseltették magukat.

Volkswagenek és jó csajok kéz a kézben... Nem ígérjük hogy cikksorozatunk tényfeltáró lesz új infókkal, érdekességekkel, bemutatókkal. De azért érdemes néha meglesni... Csak hogy elősegítsük a kikapcsolódást.

Azt szokták mondani, hogy a legalapabb tuning az, ha lemosod az autód. Kolos ennél kicsit tovább ment. Egy spártai hadsereg elszántságával építette az autóját, ennek eredményeképpen büszkén gurulhat be egy-egy találkozóra. Tényleg szépen összeállt a Polo 86C, hivalkodástól mentes de mégis nagyon ízlésesre sikeredett.

Közös történetük több mint 7 éve, 2009. januárjában kezdődött. Nem a legszebb napjait idézte akkori külleme, mindez nem tántorította el főhősünket attól hogy belevágjon a nagy projectbe. „Egy abszolút leélt, sokat látott, új korától magyar autó volt. Innen szép nyerni - gondoltam magamban. Mellette szólt az, hogy az állapotához képest - hátul törött rugók, repedt hátsó lámpák, esztétikailag egyáltalán nem szép karosszéria - a motorja, futóműve és a beltere egészen egyben volt, a maga fapadosságát persze leszámítva, ami az alap Fox felszereltség volt, a spártaiság tökéletes megtestesítője.”

A tettvágy még az évben nyáron cselekvéssel is párosult, lámpa, index, díszléc, valamint felni tekintetében is történtek változások egy jobb megjelenés reményében. A folyamat ezt követően sem ért véget, az ülések, a középkonzol és a kormány volt soron. Ekkorra már azonnal szembetűnő volt az elvégzett munka. „Még 2009 nyarán sikerült beszerezni egy pár G40, füst-piros hátsó lámpát, a fehér indexeket, a G40 díszléc szettet illetve egy garnitúra BBS RA felnigarnitúra 5,5x13 ET38-as méretben, amely alapjaiban változtatta meg az autó megjelenését. Rá egy évre a G40 ülésgarnitúra, ,egy középkonzol kesztyűtartóajtóval és a gyári bőr G40 kormány is követte a már elkezdett vonalat, így nagyjából már kezdett autó-szerűvé fejlődni a kis fehér szösz.”

Motorikus szempontból pont azt kapjuk tőle, ami talán első ránézésre várható egy ilyen kis karosszériás autótól. Mai szemmel nézve kis teljesítményű motorral van szerelve, ám az ehhez párosuló ugyancsak kis össztömege miatt mégis fürge. „Motorja egy 1.4-es szívódízel erőforrás, 48 lóerővel, amely számok alapján nem sok, de a 850 Kg-os karosszériát meglepően jól mozgatja, utazó sebessége 110-120 között is lehetséges, feltéve, hogy sietünk valahova. Papíron 140 Km/h-ra képes, amit teljesít, akár tartósan is.”

Kicsit visszakanyarodva a változtatásokhoz. 2011-ben kapott egy G40-ből származó Koni állítható keménységű lengéscsillapító szettet, ez azóta is teszi a dolgát hiba nélkül. Ugrunk az időben, már 2014-et írunk, mikor is alá került a 14"-os Ronal alufelni garnitúra, illetve megkapta a már sokak által hiányolt ültetést. „Ezután egy év pihenő következett, amikor felsikított a flex, a karosszéria rozsdátlanítást illetve egy színazonos, L90E Alpinweiß fényezést kapott, egy réteg lakkal ezt megtoldva, az időjárás-állóságot is szem előtt tartva. Az eddig benne lévő G40 Genesis ülésgarnitúrát leváltotta a klasszikus, G40 Le-Mans Karo, zöld-kék-lila kockás belső, valamint az eddig hiányzó fekete tetőkárpit is beszerzésre és beszerelésre került.”

Az idei évre is jutott a jóból, új felnik, övek, VDO műszerek, no meg egy kis hangtechnika. És ne higgyük hogy ezzel kimaxolták az újítgatást: tervek között szerepel többek között a motortérrel való foglalkozás is. A 2016-os alakításokat és a további terveket viszont már az érintett szavaival tolmácsoljuk. „Idén, 2016 tavaszán pedig az i-re feltéve a pontot, egy szett BBS Mahle felniszett dobta meg újból a már szinte unalmas világot, amely 7x15-os méretben, ET13-as "offszettel", 165/45-ös Nankangokkal. Nyáron egy, a nyugati világban klasszikusnak számító Schroth 4 pontos övet kapott a két első ülés, amellyel a 90-es évek teljes mértékben beköltöztek a beltérbe. Szeptember végén, a VW Találkozóra pedig VDO műszerekkel gazdagodott a cockpit, amelyen a fordulatszámot, az olajhőt illetve az olajnyomást tudjuk figyelemmel kísérni. A hangtechnika? A Clarion fej a kesztyűtartóba költözött, onnan szólaltatja meg a gyári helyen lévő négy hangszórót, illetve a csomagtérben lévő Pioneer mélyládát, amit egy szintén oldschool Hifonics Gemini VIII erősítő hajt meg.

A jövőbeli tervek között szerepel a motortér rendbetétele, mind kinézetre mind erő-ügyileg (ez utóbbi módja még nem teljesen eldöntött), illetve a futómű terén némi megfázást szeretnék előidézni, hadd tüsszögjön, amikor én azt óhajtom. Továbbá egy szett angol G40 lámpapár beszerzése, és a már régóta halogatott ködlámpák beszerelése.”

Volkswagenek és jó csajok kéz a kézben... Nem ígérjük hogy cikksorozatunk tényfeltáró lesz új infókkal, érdekességekkel, bemutatókkal. De azért érdemes néha meglesni... Csak hogy elősegítsük a kikapcsolódást.